A Hudson partja, rálátás Jersey City-re. Ez már az utolsó esténk. Hosszú séta, 30 fok (!!!), gyönyörűséges naplemente.
Brooklyn Bridge.
Szabadságszobor.
Miután 7 napon keresztül lejártuk a lábunkat a különböző múzeumokban, parkokban, az utcákon, és eleget kulturálódtunk :-), szombaton felültünk egy sétahajóra, és körbehajókáztuk a sziget déli oldalát. Ismét csodás volt az idő.
A Broadway-n kifogtunk egy akciót, így viszonylag olcsón bejutottunk egy új amerikai sikerdarabra. Na, kitaláljátok, ki játszott benne? Esküszöm, merő véletlen: Jeremy Irons! És Joan Allen. Egy New York-i galériában játszódik, színvonalas közönségdarab. Jól szórakoztunk.
http://www.broadway.com/Joan-Allen-and-Jeremy-Irons-to-Return-to-Broadway-in-Impressionism/broadway_news/566768
Megint Central Park. Nem lehet megunni.
A legnagyobb múzeumélmény a MoMA volt! Egyszerűen leesett az állam a sok gyönyörű képtől, szobortól. Órákig jártuk a termeket, a felső két szint egyszerűen maga a csoda. Az alsóbb szintek is érdekesek, van egy fotótörténeti kiállításuk, nyomdatechnikai és számítástechnikai háttérinfókkal - lenyűgöző az is.
Az estéket majdnem minden nap barátlátogatással töltöttük.
A Carnegie Hallba is ellátogattunk, de itt sem lehetett belül fotózni. Csodaszép épület. Sajnos már nem igaz az öreg Carnegie álma - ti. hogy a koncertek minden népréteg számára megfizethetőek legyenek... a legolcsóbb jegy 55 dollár, úgyhogy mi "csak" egy túrára fizettünk be.
Ezt az épületet nemrég húzták fel. Remélhetőleg jól látjátok a képen, hogy hogyan építették gyakorlatilag "bele" egy öreg épületbe. Jó magas lett, és a műemlékvédelmisek sem panaszkodhatnak - a homlokzat megmaradt...
Persze a Guggenheimet sem hagyhattuk ki. De pechünk volt, mert a rámpa le volt zárva, csak két kis termet lehetett megnézni - május 15-ig felújítás alatt áll az épület. Azért így is láttunk pár Picassót és egyebet.
Gyönyörű, igaz? A címe: The Bow.
Na, azért a kulturálódást sem hagytuk abba ilyen hamar. A Metropolitan Múzeum volt a következő délutáni programunk. Hát, órákig jártuk a termeket, és nem hiszem, hogy az egy tizedét láttuk a gyűjteménynek - óriási. Nagyon nagy élmény volt. Utána átmentünk a Sohóba, hogy az "élő" művészek körében is szétnézzünk. Íme két kép, amelyek mellett sokáig üldögéltünk.
De én tőle is elolvadtam. Ici-pici mini pincser.
És ez meg egy tündéri eb, aki elvarázsolt bennünket... mert persze be kellett térnünk egy kutyakereskedésbe is, hogy kutyikat babusgassunk. Gábor teljesen szerelembe esett ezzel a Shiba Inu fajtájú japán kiskutyával... hát nehéz is nem imádni!
És ez a moose.
Ez a caribou.
Mivel Maine-ben gyakori ez a két állat, tudni akartam, mi a különbség (na meg az Into the Wild című könyv miatt is) a "moose" és a "caribou" között. Magyarul mindkettő jávorszarvas. Élőben még nem láttam egyiket sem, de annyira nem bánom - kb. 2 lónyi méretűek.
Ez valami szigetlakó nép "színházi" felszerelése. Bábok és maszkok.
A City Pass következő pontja a Natural History Múzeumba vitt bennünket. A hétfőnk elég sűrűre sikeredett: délelőtt bejártuk a múzeumot, beültünk a planetáriumába, aztán a szakadó esőben átsiettünk a Columbiára, találkoztunk Gábor volt kollegáival és professzorával, aztán a még mindig szakadó esőben átmentünk egy étterembe, ahol az én New Yorkból származó és a tavaszi szünetet szintén ott töltő James nevű kollégámmal és a feleségével, Catherine-nel vacsoráztunk, majd a még mindig szakadó esőben (de én már magassarkúban!) átcsattogtunk a Metropolitanbe, hogy megnézzük a Don Giovannit! Annyira fáradtak voltunk, hogy a csodálatos zene ellenére is bökdösnünk kellett egymást, hogy ébren tudjunk maradni f12-ig...
A Cental Park egyik sarka: a Columbus Circle, és a mellette álló két új toronyépület - kívülről és belülről (kifelé nézve). Ezután - már kettesben - átmetróztunk a Harlembe, és egy hangulatos kis olasz étteremben vacsoráztunk.
Gábor nagyon szeretett görkorizni, amikor New York-i volt. Ez itt nagyon dívik. Amint ezeken a képeken látható: a kor nem akadály! (Más sem...)
A Bow Bridge-t most is le kellett fotóznom...
Az embernek olyan érzése van, miközben a Central Parkban sétál, hogy az egész város itt tölti a vasárnap délutánját. Rengetegen voltak kinn.
Még vár rám egy elmaradhatatlan amerikai élmény, mielőtt hazamegyek: Steve és Mary esküt tettek, hogy elvisznek a portlandi Seadogs egyik baseball-meccsére... Addig is elkezdtem tájékozódni - próbálom kibogozni a játékszabályokat... hihetetlen uncsi sport.
A toronyjárás után találkoztunk Gábor egyik columbiás barátjával, Tuomasszal. Ha látni akarjátok, nézzétek meg a Confessions of a Shopaholic c. filmet, van benne egy egy perces szerepe; ő a finn srác, merthogy tényleg finn. :-) Egész délután a parkot jártuk, olyan gyönyörű idő volt!
Chrysler Building.
Flat Iron Building.
Milyen kicsinek tűnik fentről a Central Park!
Az első állomás az Empire State Building teteje volt. A tetőtéri boltban természetesen árulták A szerelem hullámhosszán c. legendás Tom Hanks-Meg Ryan remeket. A kilátás a 82. emeletről egyszerűen leírhatatlan. Még egy ilyen viszonylag borús délelőttön is.
Másnap reggel megvettük az előre kinézett City Pass-unkat, és nyakunkba vettük a látnivalókat.
http://www.citypass.com/city/ny.html?gclid=CLGPjoyvmJoCFQKaFQod0C7d8g&id=TInToAhv
Persze ezek a dolgok csak nekem voltak újdonságok, Gábor inkább nosztalgiázott, de nagyon sok szépet láttunk, és azért változott is New York az elmúlt 4 évben. Szóval mindketten élveztük.
A magnóliáktól elaléltam.
Késő délután érkeztünk - CSODÁLATOS TAVASZBA! Virágok, rügyező fák, kellemes langymeleg, CENTRAL PARK!!! Egész este sétáltunk. A szálloda, amelyet a neten találtunk, szintén főnyeremény volt. Csak mert nem Manhattan szigetén, hanem Queens-ben van, kb. fele annyiba került, és ingyen parkolhattunk, reggelit is kaptunk, és a metróállomástól 3 percre voltunk, ahonnan 10 percig tartott beérni a Times Square-re. A metróbérlet nevetségesen olcsó: 7 napra 25 dollár.
A nagyjából 6 órás kocsikázás elég fárasztó volt (hihi, pláne, mert nem is én vezettem...). Megálltunk Kittery-ben, hogy ott is költsünk egy kis pénzt. Kittery Maine "outlet-központja", minden nagy márkának van itt egy diszkont üzlete. Szóval érdemes benézni, ha netán Maine-ben jár az ember. Ha nem, nem...
Aztán kitört a tavaszi szünet, és végre nekivághattunk a várva várt útnak!!! NEW YORK, NEW YORK!!!
Egy másik este elvittük Cathy-t, a házigazdámat Portlandbe, az Evangeline nevű étterembe (amely nem mellesleg Longfellow szobra mellett található), majd sétáltunk egyet a tengerparton.
Ez a két kép a kedvenc portlandi pizzériánkban, a Flatbreadben készült. Mary és Steve társaságában most is remekül szórakoztunk.
Nyilván most sem maradhatott el, hogy vacsorázzunk a barátaimmal. Csak egy-két képet csináltam, mert már mindenkiről van fenn kép a blogomon, így uncsi lenne.
Ez már egy másik nemzeti park. Itt már voltam korábban, még októberben, egy kolléganőmmel. Wolfe's Neck State Park Freeportban. Miután sétáltunk egy jót az ekkor már enyhébb időben, szétnéztünk a rengeteg outletben, majd megvacsoráztunk abban az étteremben, amit novemberben együtt fedeztünk fel.
A "hírneves" Fort Popham.
Sehogy sem tudok elég magasra állni... :-)
Ellátogattunk a Popham Beach Nemzeti Parkba. Igazából semmi különös dolog nincs itt, csak egy erőd, amelyet sosem használtak, mert nem volt rá szükség. Jó pár ilyen van a környéken. Azért remélem, látjátok: a bostoni tavasz után újra Maine - még mindig télikabát. Igaz, csak nekünk, a helyieknek a 3-5 fok már tavasznak számít! A gyerekek kb. 2 hónapja harisnya nélkül, rövidnadrágban és strandpapucsban járnak iskolába. És jót nevetnek, amikor megkérdezem, hogy hogy lehet, hogy nem fáznak...
Vasárnap este vissza kellett kocsikáznunk Maine-be, mert még volt 4 tanítási napom a tavaszi szünet előtt... úgyhogy ezeken a napokon "csak" Brunswick közelében csavarogtunk minden délután.
És magukat elképesztő sikeresen növénynek álcázó csikóhalakat...
Pingvineket...
Medúzákat...
A leghűvösebb nap a vasárnap volt, ezért azt többnyire zárt térben töltöttük. Azon kívül, hogy a már megszokott módon egy kisebb vagyont vertünk el a Borders-ben (könyvesbolt-lánc), elmentünk a New England Aquariumba, ahol sok gyönyörű dolgot láttunk.
Az étkezést legtöbbször Chinatownban oldottuk meg, ahol ettünk nagyon finom vietnámi noodle soupot tengeri herkentyűkkel, és egyszer beültünk egy Shabu Zen nevű étterembe is, ahol az embernek az asztalán forrongó üres levesben saját magának kell megfőznie a nyersen elé tálalt halakat, zöldségeket, tésztát. Nagyon finom volt minden.
A bostoni napokat részben sétával és vásárlással, részben múzeumjárással töltöttük. Két gyönyörű múzeumot néztünk meg: Boston Museum of Fine Arts és Isabella Stewart Museum. Mivel ezekben nem lehetett fényképezni, be kell érnetek az információval, amit a két múzeum honlapján találhattok meg:
http://www.mfa.org/
http://www.gardnermuseum.org/
Utóbbitól minden helyi lakos el van ájulva. Arra jutottunk, hogy azért, mert azoknak a számára, akik sosem jártak Európában és Ázsiában, ennek a hölgynek a velencei stílusú háza és bútor-, kép- és műtárgygyűjteménye a legkézzelfoghatóbb "Európa/Ázsia-élmény".
Valószínűleg a Háború és béke "ártott meg", de megint elkezdtek érdekelni a szabadkőművesek. Bostonban és New Yorkban is több szabadkőműves-címerrel találkoztunk. Ezt a Boston Common sarkán fényképeztem le.
Bostonban már sokadszorra jártam, de ilyen szép idő utoljára tavaly augusztusban volt. Kabát nélkül sétálni a Maine-ben tapasztalt hosszú tél után szinte hihetetlen élmény volt. A Bostonban töltött 3 nap volt az első jele az idei évben, hogy lehet újra tavasz. Igaz, hogy eső is esett szombaton, de az mégis csak jobb, mint a hó... Maine-ben egy héttel Gábor érkezése előtt, azaz április legelején még volt hó...
Íme, kismillió kép az elmúlt csodás két hétről, amelyet részben Bostonban, részben Brunswickben, nagyrészt pedig New Yorkban töltöttünk Gáborral.
Úgy gondoltam, jó mulatság lenne meglepetéspartit szervezni Cathy születésnapja alkalmából. Összebeszéltem néhány baráttal, foglaltam asztalt, rendeltem tortát, és a gyanútlan Cathy-t is sikerült beirányítanom a Bacari nevű étterembe. Nagy volt a meglepetés, finomakat ettünk, jókat nevetgéltünk - tartalmas péntek este volt!
A Hudson partja, rálátás Jersey City-re. Ez már az utolsó esténk. Hosszú séta, 30 fok (!!!), gyönyörűséges naplemente.
Brooklyn Bridge.
Szabadságszobor.
Miután 7 napon keresztül lejártuk a lábunkat a különböző múzeumokban, parkokban, az utcákon, és eleget kulturálódtunk :-), szombaton felültünk egy sétahajóra, és körbehajókáztuk a sziget déli oldalát. Ismét csodás volt az idő.
A Broadway-n kifogtunk egy akciót, így viszonylag olcsón bejutottunk egy új amerikai sikerdarabra. Na, kitaláljátok, ki játszott benne? Esküszöm, merő véletlen: Jeremy Irons! És Joan Allen. Egy New York-i galériában játszódik, színvonalas közönségdarab. Jól szórakoztunk.
Megint Central Park. Nem lehet megunni.
A Carnegie Hallba is ellátogattunk, de itt sem lehetett belül fotózni. Csodaszép épület. Sajnos már nem igaz az öreg Carnegie álma - ti. hogy a koncertek minden népréteg számára megfizethetőek legyenek... a legolcsóbb jegy 55 dollár, úgyhogy mi "csak" egy túrára fizettünk be.
Ezt az épületet nemrég húzták fel. Remélhetőleg jól látjátok a képen, hogy hogyan építették gyakorlatilag "bele" egy öreg épületbe. Jó magas lett, és a műemlékvédelmisek sem panaszkodhatnak - a homlokzat megmaradt...
Persze a Guggenheimet sem hagyhattuk ki. De pechünk volt, mert a rámpa le volt zárva, csak két kis termet lehetett megnézni - május 15-ig felújítás alatt áll az épület. Azért így is láttunk pár Picassót és egyebet.
Gyönyörű, igaz? A címe: The Bow.
Na, azért a kulturálódást sem hagytuk abba ilyen hamar. A Metropolitan Múzeum volt a következő délutáni programunk. Hát, órákig jártuk a termeket, és nem hiszem, hogy az egy tizedét láttuk a gyűjteménynek - óriási. Nagyon nagy élmény volt. Utána átmentünk a Sohóba, hogy az "élő" művészek körében is szétnézzünk. Íme két kép, amelyek mellett sokáig üldögéltünk.
De én tőle is elolvadtam. Ici-pici mini pincser.
És ez meg egy tündéri eb, aki elvarázsolt bennünket... mert persze be kellett térnünk egy kutyakereskedésbe is, hogy kutyikat babusgassunk. Gábor teljesen szerelembe esett ezzel a Shiba Inu fajtájú japán kiskutyával... hát nehéz is nem imádni!
És ez a moose.
Ez a caribou.
Ez valami szigetlakó nép "színházi" felszerelése. Bábok és maszkok.
A Cental Park egyik sarka: a Columbus Circle, és a mellette álló két új toronyépület - kívülről és belülről (kifelé nézve). Ezután - már kettesben - átmetróztunk a Harlembe, és egy hangulatos kis olasz étteremben vacsoráztunk.
Gábor nagyon szeretett görkorizni, amikor New York-i volt. Ez itt nagyon dívik. Amint ezeken a képeken látható: a kor nem akadály! (Más sem...)
A Bow Bridge-t most is le kellett fotóznom...
Az embernek olyan érzése van, miközben a Central Parkban sétál, hogy az egész város itt tölti a vasárnap délutánját. Rengetegen voltak kinn.
Még vár rám egy elmaradhatatlan amerikai élmény, mielőtt hazamegyek: Steve és Mary esküt tettek, hogy elvisznek a portlandi Seadogs egyik baseball-meccsére... Addig is elkezdtem tájékozódni - próbálom kibogozni a játékszabályokat... hihetetlen uncsi sport.
A toronyjárás után találkoztunk Gábor egyik columbiás barátjával, Tuomasszal. Ha látni akarjátok, nézzétek meg a Confessions of a Shopaholic c. filmet, van benne egy egy perces szerepe; ő a finn srác, merthogy tényleg finn. :-) Egész délután a parkot jártuk, olyan gyönyörű idő volt!
Chrysler Building.
Flat Iron Building.
Milyen kicsinek tűnik fentről a Central Park!
Az első állomás az Empire State Building teteje volt. A tetőtéri boltban természetesen árulták A szerelem hullámhosszán c. legendás Tom Hanks-Meg Ryan remeket. A kilátás a 82. emeletről egyszerűen leírhatatlan. Még egy ilyen viszonylag borús délelőttön is.
A magnóliáktól elaléltam.
Késő délután érkeztünk - CSODÁLATOS TAVASZBA! Virágok, rügyező fák, kellemes langymeleg, CENTRAL PARK!!! Egész este sétáltunk. A szálloda, amelyet a neten találtunk, szintén főnyeremény volt. Csak mert nem Manhattan szigetén, hanem Queens-ben van, kb. fele annyiba került, és ingyen parkolhattunk, reggelit is kaptunk, és a metróállomástól 3 percre voltunk, ahonnan 10 percig tartott beérni a Times Square-re. A metróbérlet nevetségesen olcsó: 7 napra 25 dollár.
Egy másik este elvittük Cathy-t, a házigazdámat Portlandbe, az Evangeline nevű étterembe (amely nem mellesleg Longfellow szobra mellett található), majd sétáltunk egyet a tengerparton.
Ez a két kép a kedvenc portlandi pizzériánkban, a Flatbreadben készült. Mary és Steve társaságában most is remekül szórakoztunk.
Ez már egy másik nemzeti park. Itt már voltam korábban, még októberben, egy kolléganőmmel. Wolfe's Neck State Park Freeportban. Miután sétáltunk egy jót az ekkor már enyhébb időben, szétnéztünk a rengeteg outletben, majd megvacsoráztunk abban az étteremben, amit novemberben együtt fedeztünk fel.
A "hírneves" Fort Popham.
Sehogy sem tudok elég magasra állni... :-)
Ellátogattunk a Popham Beach Nemzeti Parkba. Igazából semmi különös dolog nincs itt, csak egy erőd, amelyet sosem használtak, mert nem volt rá szükség. Jó pár ilyen van a környéken. Azért remélem, látjátok: a bostoni tavasz után újra Maine - még mindig télikabát. Igaz, csak nekünk, a helyieknek a 3-5 fok már tavasznak számít! A gyerekek kb. 2 hónapja harisnya nélkül, rövidnadrágban és strandpapucsban járnak iskolába. És jót nevetnek, amikor megkérdezem, hogy hogy lehet, hogy nem fáznak...
És magukat elképesztő sikeresen növénynek álcázó csikóhalakat...
Pingvineket...
Medúzákat...
Az étkezést legtöbbször Chinatownban oldottuk meg, ahol ettünk nagyon finom vietnámi noodle soupot tengeri herkentyűkkel, és egyszer beültünk egy Shabu Zen nevű étterembe is, ahol az embernek az asztalán forrongó üres levesben saját magának kell megfőznie a nyersen elé tálalt halakat, zöldségeket, tésztát. Nagyon finom volt minden.
Valószínűleg a Háború és béke "ártott meg", de megint elkezdtek érdekelni a szabadkőművesek. Bostonban és New Yorkban is több szabadkőműves-címerrel találkoztunk. Ezt a Boston Common sarkán fényképeztem le.
Bejegyzések
