Honvágy és hasonlók

Csak hogy tudjátok, ha még nem mondtam volna: VAN. Mármint honvágy. Az ember azt hiszi, vagy legalább is én azt hittem, hogy majd "csak" időnként lesz. De nem. Mindig van. Csak néha nem mardos. Most épp igen. Talán a hideg, talán a félidő teszi - nem tudom.

Rákerestem a google-ön, mi található a "honvágyról". Egészen meg is rémültem volna, ha nem fordulok le a székről a nevetéstől.

Idézem a Pallas Nagylexikon "honvágy" szócikkét:

"Visszakívánkozás a szülőföldre, mely oly heves alakot ölthet, hogy valóságos súlyos lelki bajjá (melankólia) fajul, a testet is megtámadja és egyes esetekben halállal is végződik. Főleg a kultúra alantas fokán álló, szűk körben élő, hegyeket lakó népeknél fordul elő, melyek megszokták a természetes, egyszerű életmódot; a hazájától elszakadt nem tudja a merőben különböző városi vagy egyéb életmódot megszokni."

Nem is tudom, örüljek, hogy nem a kultúra alantas fokán állok? :-)

BTW, google: http://www.theatlantic.com/doc/200807/google
Olvassátok el ezt a cikket, nagyon érdekes! Cím: Is Google Making Us Stupid?
Ha van róla véleményetek, szívesen elolvasnám! A kollégákkal egy órán át beszélgettünk róla - a félévzáró vizsgák javítása helyett...
(Egyébként nemrég leltem rá erre a magazinra - The Atlantic - havonta jelenik meg, és zseniális! Ha szeretnétek jó havilapot olvasni, szerintem otthon is kapható. Ha nem, az interneten megtaláljátok.)

Sokan kérdeztétek, milyen a hangulat az elnökcsere kapcsán. Néhány gondolat:
A tanáriban egy Final Count Down falinaptár díszelgett Obama beavatásának napjáig; Bush "uralmának" utolsó 12 és fél hónapja volt az alcíme. Minden hónaphoz egy Bush-fénykép tartozott, minden kép azt illusztrálta, mennyire "kompetens" és "intelligens" volt az (ex-)elnök...
A beavatás (inauguration ceremony) napja éppen a félévi vizsgák első napjára esett, ami azért volt jó, mert a vizsgák f12-kor befejeződtek, így - miután a gyerekek elhagyták az épületet - minden tanteremben összegyűlt néhány kolléga, hogy együtt nézzük a tévét. Majdnem mindenki zokogott a meghatottságtól és a megkönnyebbüléstől. Tény, hogy Obama beszéde rendkívül inspiratív és impresszív volt, ha csak fele annyit tesz, mint amennyire az intelligenciája lehetőséget teremthetne, már nyer vele az egész világ... szerintem. Mindenesetre nagy váltás a totál síkhülye Bush után egy ennyire okos és megnyerő elnököt látni Amerika élén... Több kollégám is megjegyezte nekem zokogva: "Nem tudod elképzelni, milyen érzés volt 8 éven keresztül szégyellni, hogy ebben az országban élünk." Gondoltam magamban, hát, erről mi, magyarok is tudnánk mesélni...