Rajta kívül egy szlavisztikával és egy kelet-európai irodalmakkal foglalkozó előadó beszélt a regényről, és egy zenetörténész a Prokofjev-operáról. Rengeteg érdekes dolgot megtudtam, kultúrtörténeti érdekességeket, pl. arról, hogy miért volt akkora népszerűsége a szabadkőművességnek Európa- és Amerikaszerte a 19. században, arról, hogy a dekabristák mit próbáltak elérni Oroszországban, hogy Tolsztoj mit gondolt a művészetről és az életről, és hogy miért hagyta abba az írást élete utolsó részében, röviddel az Anna Karenina megírása után. Ebéd közben (ahol MAGYAR GOMBALEVEST szolgáltak fel: "Would you like some Hungarian mushroom soup?" - teljesen leesett az állam, főleg mert finom is volt!) kis csoportokban beszélgethettünk azzal az előadóval, amelyikkel akartunk. Én egy irodalmárhölgy asztalához ültem le, aki Natasáról beszélt sokat, mert engem ő érdekelt legjobban a regényben, és egyszerűen most sem tudok napirendre térni afelett, hogy Tolsztoj hogy elbánt vele a regényzárlatban... Na mindegy, lényeg, hogy nagyon jó volt az egész program, igazán jólesik néha nem a katedrán lenni.
A nyitó előadást leszámítva az érdemi munka szombaton zajlott. Reggel 9-től délután 4-ig; ami meglehetősen rövid idő - szerintem - egy ilyen regényóriásra. Az első előadó egy, a Harvardon oktató német történész volt, aki Napóleonról beszélt. Nem mondott olyasmit, amit ne tanultunk volna Napóleonról, de azért jó volt, hogy felelevenítette a beporosodott középiskolai emlékeimet. Rengeteg humorral és millió karikatúrával fűszerezte az előadást; sokat nevettünk. Ez a Napóleon-karikatúra zárta az előadását.
És ha már kandalló és olvasás... Az iskola jóvoltából jelentkezhettem egy két napos szemináriumra a helyi egyetemre, a Bowdoin College-ba, ami arról nevezetes, hogy az egyik első egyetem volt Amerikában, és ide jártak Új-Anglia nagyjai: Hawthorne, Beecher-Stowe, Longfellow - csak hogy néhányat említsek. A Maine Humanities nevű társaság minden évben rendez egy nyílt szemináriumot itt, Winter Weekend címmel (az, hogy március közepén is "winter" szerepel a címben, szintén figyelemre méltó...), ahol a világirodalom egy-egy gyöngyszeme kerül nagyító alá. Két nap, fogadással, a Harvardról meghívott előadókkal, és mint kiderült, sok-sok ráérő nyugdíjas résztvevővel... az átlagéletkor 75+... Az idei téma a Háború és béke volt. Ez a tény az elmúlt hónapomat jócskán betöltötte... végigrágtam magam a könyvön, jól kiakadtam a befejezésen, utána megnéztem az angol és az orosz filmváltozatot (összesen több mint 10 órányi film...), elolvastam a cikkeket, amelyeket előzetesen elküldtek, és belevetettem magam a szemináriumba. Péntek este a nyitó előadások után egy fogadással, "Russian dinner"-rel vendégeltek meg bennünket. Volt kaviár, lazac, kagyló, káposzta, orosz lakodalmas sütemények, fagylalt - kicsit úgy érezte az ember, hogy megjutalmazzák, amiért hajlandó volt elolvasni 1500 oldalt. :-)
Rajta kívül egy szlavisztikával és egy kelet-európai irodalmakkal foglalkozó előadó beszélt a regényről, és egy zenetörténész a Prokofjev-operáról. Rengeteg érdekes dolgot megtudtam, kultúrtörténeti érdekességeket, pl. arról, hogy miért volt akkora népszerűsége a szabadkőművességnek Európa- és Amerikaszerte a 19. században, arról, hogy a dekabristák mit próbáltak elérni Oroszországban, hogy Tolsztoj mit gondolt a művészetről és az életről, és hogy miért hagyta abba az írást élete utolsó részében, röviddel az Anna Karenina megírása után. Ebéd közben (ahol MAGYAR GOMBALEVEST szolgáltak fel: "Would you like some Hungarian mushroom soup?" - teljesen leesett az állam, főleg mert finom is volt!) kis csoportokban beszélgethettünk azzal az előadóval, amelyikkel akartunk. Én egy irodalmárhölgy asztalához ültem le, aki Natasáról beszélt sokat, mert engem ő érdekelt legjobban a regényben, és egyszerűen most sem tudok napirendre térni afelett, hogy Tolsztoj hogy elbánt vele a regényzárlatban... Na mindegy, lényeg, hogy nagyon jó volt az egész program, igazán jólesik néha nem a katedrán lenni.
A nyitó előadást leszámítva az érdemi munka szombaton zajlott. Reggel 9-től délután 4-ig; ami meglehetősen rövid idő - szerintem - egy ilyen regényóriásra. Az első előadó egy, a Harvardon oktató német történész volt, aki Napóleonról beszélt. Nem mondott olyasmit, amit ne tanultunk volna Napóleonról, de azért jó volt, hogy felelevenítette a beporosodott középiskolai emlékeimet. Rengeteg humorral és millió karikatúrával fűszerezte az előadást; sokat nevettünk. Ez a Napóleon-karikatúra zárta az előadását.
És ha már kandalló és olvasás... Az iskola jóvoltából jelentkezhettem egy két napos szemináriumra a helyi egyetemre, a Bowdoin College-ba, ami arról nevezetes, hogy az egyik első egyetem volt Amerikában, és ide jártak Új-Anglia nagyjai: Hawthorne, Beecher-Stowe, Longfellow - csak hogy néhányat említsek. A Maine Humanities nevű társaság minden évben rendez egy nyílt szemináriumot itt, Winter Weekend címmel (az, hogy március közepén is "winter" szerepel a címben, szintén figyelemre méltó...), ahol a világirodalom egy-egy gyöngyszeme kerül nagyító alá. Két nap, fogadással, a Harvardról meghívott előadókkal, és mint kiderült, sok-sok ráérő nyugdíjas résztvevővel... az átlagéletkor 75+... Az idei téma a Háború és béke volt. Ez a tény az elmúlt hónapomat jócskán betöltötte... végigrágtam magam a könyvön, jól kiakadtam a befejezésen, utána megnéztem az angol és az orosz filmváltozatot (összesen több mint 10 órányi film...), elolvastam a cikkeket, amelyeket előzetesen elküldtek, és belevetettem magam a szemináriumba. Péntek este a nyitó előadások után egy fogadással, "Russian dinner"-rel vendégeltek meg bennünket. Volt kaviár, lazac, kagyló, káposzta, orosz lakodalmas sütemények, fagylalt - kicsit úgy érezte az ember, hogy megjutalmazzák, amiért hajlandó volt elolvasni 1500 oldalt. :-)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése