Hallowe'en 2008

A sok-sok Jack-o'-lantern - vakuval és anélkül.

Nem haltunk éhen.

A kedvenc jelmezem is politikai ihletésű volt: the HOCKEY MOM!!! Balról a második. Sarah Palin, amikor McCain a republikánus konventen (basszus, a magyar sajtó "konvenciónak" fordította a "convention"-t, rosszul voltam teljesen) bejelentette, hogy ő az alelnök-jelölt, alaszkai humorát csillogtatva megkérdezte, mi a különbség a pitbull és a hockey mom között - "lipstick", azóta ez szállóige. Amúgy ha a youtube-on beütitek, hogy Sarah Palin, töménytelen mennyiségű röhögni-sírnivaló videót találtok arról, mennyire sötét a csaj. Sok valódi interjú, sok paródia, pedig a valódi interjúkon is bőven van mit nevetni, olyan siralmasak. Ez az egyik kedvencem: http://www.youtube.com/watch?v=FdDqSvJ6aHc.

El akarok menni a moziba megnézni Oliver Stone új filmjét, W. a címe (http://www.youtube.com/watch?v=aEyJ2kdaaTQ). A kocsikon mindenféle matricák vannak egy ideje, úgy látszik, ez már mindenhol így megy választáskor. Obama '08 és így tovább. A kedvencem eddig: "No, W. I am the decider." Aki nem tud angolul, a "to decide" jelentése: "dönteni". Nincs olyan szó, hogy "decider", de W. csinált egyet, mert azt akarta mondani egy beszédében, hogy ő az, aki dönt. Olyan ez, mintha magyarul valaki azt mondaná, én vagyok a döntő. Bush egyik legfájdalmasabb rossztulajdonsága az értelmes amcsik számára az, hogy bár W. bizony echte amerikai (igazi WASP), sajnos nem tud angolul...

Van, amelyiknek Obamája.

Van, amelyik töknek foga is lett.

Pumpkin-carving! Az első tökvésésem! Véletlen kidobtam a tököm tetejét... :-)

The Frenchwoman and the witch...

A vésésre szánt tökök. A háttérben egy Nancy (házigazdám, grafikus) által tervezett plakát látható. A parti az ételfotós barátja stúdiójában volt. Ezeket a fotókat ő készítette, a design Nancy-é.

A Hallowe'en a gyerekek kedvenc ünnepe, a karácsony után. A legkedveltebb téma: Óz és Star Wars... :-) Flannery a jó boszorkány, mellette Dorothy személyesen, valamint a bádogember. Na jó, van itt más is: Miss Sushi... ööö.

Nos, igen, mindjárt november. Vagyis egyrészt közeleg a névnapom, és csak virtuális puszikra számíthatok, másrészt közeleg a Halottak Napja, vagyis otthon mindenki gyertyákat gyújtogat. Én is gyújtogattam gyertyát tegnap, igaz, más indíttatásból. Tököt véstem Jack-o'-lanternnek! Hallowe'en partira mentem a házigazdáimmal! Jack és Nancy jelmeze: Jack - hajléktalan, aki ételért hordana reklámtáblákat a nyakában, a felirat még: "Thanks W. - heck of a job!", Nancy - Coco Chanel echte piros rúzzsal, és egy kitűzővel, ami Sarah Palin egyik irtó buta megnyilvánulására utal. Ja, vicces, a házigazdám, Jack Hallowe'enkor született, ezért lett Jack a neve, NEM John, Jack!

Kissé átpolitizált a hangulat másfél héttel a választások előtt. Ja, hihetetlen itt is a tájékozatlanság a mellveregető amcsi diákok körében (nem mind ilyen, félreértés ne essék, ahogy otthon sem mindenki "turbómagyar" - nemrég hallottam ezt a kifejezést, ANNYIRA JÓ!). Szerintük Barack Obama arab terrorista a Közel-Keletről... Nos, kár, hogy Hawaii-n született, és az anyja fehér amerikai, tehát az anyanyelve angol, és itt élt egész életében, a Harvardon és a Columbián tanult. Jó, az apja kenyai, de könyörgöm... Na mindegy, a butaság mindig fáj...

Iskola...

Salem Witch Trials

Régen írtam a suliról, és többen kérdeztétek, hogy 2 hónap után mit gondolok. Nos. Először is tisztázzunk valamit, ami nekem 2 hónap után esett le teljesen. Amerika összes középiskolája (high school) all-inclusive, vagyis: minden egyes 14 és 18 év közötti gyerek, VÁLOGATÁS NÉLKÜL, a lakóhelyéhez legközelebb eső középiskolába jár. Tehát nincs gimnázium és szakközépiskola, 14 évesen MINDENKI high school student lesz. Hát, ez a rendszer rákfenéje. Az alapötlet az, hogy 14 évesen egy gyerek sem elég érett ahhoz, hogy döntsön arról, akar-e majd egyetemre járni. Na jó, de mégis besorolják őket Prep, Academic és Honor csoportokba, ami gyakorlatilag a szakmunkás, szakközép, gimnázium hármasa, azzal a különbséggel, hogy itt SENKI nem tanul szakmát. 16 évesen dönthetnek úgy, hogy az iskola után VOC (vocational: "szakmai") képzésben IS részt vesznek, de ez csak részképzés. A Prep csoportokból fehér holló az, aki bejut bármilyen felsőoktatási intézménybe, vagyis pontosabb azt mondani, hogy fehér holló, aki ilyesmire aspirál. A középső csoportokból kerülnek ki azok, akik a gyenge egyetemekre fognak járni, de aztán nem értelmiségi pályára lépnek. Az Honor diákok pedig az Ivy League egyetemek jövendő polgárai, legalábbis erre vágynak, Brunswickben többnyire sikerrel (Harvard, Brown, Columbia a három legáhítottabb egyetem errefelé). Hogy milyennek látom pillanatnyilag a rendszert? Sajnos nem tudok jót mondani: képmutatónak és sikertelennek. A látszat az, hogy mindenkinek megvan a lehetősége, hogy 18 évesen döntsön a jövőjéről, és ha akar, egyetemre menjen, valójában azonban ugyanúgy eldől 14 éves korukban (sőt, nyilván korábban, családi háttértől és egyebektől függően), hogy kinek lesz lehetősége ilyesmire. A sikertelenség abban mutatkozik, hogy az alsó szint gyakorlatilag elveszteget 4 évet, merthogy a tanárok hozzáállása az, hogy nekik csak elfekvő a suli (és őszintén, nehéz is másképp állni hozzá, mikor nulla szülői támogatás van, és a gyerekeket semmi nem érdekli az autószerelésen vagy a manikűrön kívül), a középső csoportok a legrosszabbak, merthogy ott ömlesztve vannak a valóban gyengébb és a pusztán lusta diákok, akik mindannyian jó jegyeket akarnak, de ha az ember tanítani akar nekik valamit, rávágják, hogy ők nem Honor diákok, tőlük ne várjon senki sokat. Az Honor diákok pedig nagyon okosak, jó családi háttérrel, de mivel a tanárok energiáját totál leveszi az alsó és a középső szint pátyolgatása, egyáltalán nincs maximumon az agykapacitásuk kihasználtsága. Okosak, intelligensek, szorgalmasak, de óriási hiányosságaik vannak. De igazából nem nevezhetem hiányosságnak a nemtudásukat, merthogy nem is tanították nekik azokat a dolgokat, amiket nem tudnak, tehát ők nem hibásak érte. A rendszer a hibás, amely a No Child Left Behind elvére épül, vagyis MINDENT a leggyengébb diák képességeihez mér. Hát, most épp ez a véleményem... Ja, és még valami. Minden tanár egy évig tanítja a diákokat. Merthogy a tanárok specializálódnak, mint az egyetemen. Van, aki az elsős irodalomra, van, aki a másodikosra stb. Irtó ökörség. 1. Nem tudom, hogy nem unják halálra, ugyanaz a 8-10 könyv minden évben. 2. Soha nem alakul ki személyes kapcsolat a tanár és a diák között. 3. A tanárok többsége - sajnos - nagyon tájékozatlan a saját szakterületén is. Merthogy itt nem kutatók vannak, mint az egyetemen, csak úgy csinálnak, mintha. Az egyik kolleganőm, aki a legjobb fej, legkedvesebb nő a világon, irodalomtanár, és életében nem tanult világirodalmat, vagy brit irodalmat!!! BRUTÁLIS! Semmi kontextus, lóg minden a levegőben. Mikor amerikai irodalmat tanítanak (1, azaz egy évig, 11-dikben), igazából könyveket, verseket, novellákat tanítanak. Nulla korismeret, az egyetemi előkészítő órákat tartó 60 éves kolleganőm sosem hallott még a műfajokról, pedig, utánanéztem, igenis használják őket az angolszász szakirodalomban is, csak a középiskolai tanárok nem ismerik őket. Nem beszélve a stíluskorszakokról, korstílusokról, irányzatokról. Ezekről egy szó sem esik középiskolában! Jaj.

Amúgy a két Honor csoportommal nagyon jól kijövök. Irtóra élvezem az intelligenciájukat. Hozzá vannak szokva ahhoz, hogy dolgozzanak órán. (Ja, csak egy gyors megjegyzés még általánosságban: nekem itt még - minden csoportot beleértek ám - fegyelmezési problémám nem volt!!!) A képeken egy bírósági tárgyalást adnak elő, a salemi boszorkányperek egyik kihallgatásának rövidített változatát Miller The Crucible c. drámájának tárgyalásakor. Bár az iskolában tilos diákokat fényképezni (személyiségi jogok... boá... írásos szülői engedély kell hozzá), ez a csoport jót nevetett, és azt mondták, még jó, hogy csinálhat fotókat, Miss Zuks. Na jó, van, aki már jól ki tudja ejteni a nevemet. November 13-án Salembe megyünk kirándulni.

Rhode Island Regional Conference 2008. október 18-21.

Sokat beszélgettünk, élveztük a Providence Marriott Hotel remek szolgáltatásait (pl. a "hot tub"-ot), de legfőképpen azt, hogy kicsit kikapcsolhattunk az "iskola-üzemmódból".

Hétfőn iskolalátogatáson vettünk részt. Cranston High School: http://www.cps.k12.ri.us/chsw/index.htm. Hát, csak annyit mondok, hogy jelentős tapasztalat volt egy "inner city school" felfedezése. Irtó hálás voltam az én kis Isten háta mögötti brunswicki középiskolámért...

Ezután vacsorázni mentünk az óceánpartra. Newport ma sem a szegényebb népréteg üdülőhelye.

Van egy olyan mansion is, amelyben múzeumot rendeztek be. A neve: The National Museum of American Illustration. A '90-es években nyílt, tehát nagyon fiatal. Óriási élmény volt! A legismertebb plakátok a The Saturday Evening Post fedőlapjára készültek, de filmreklámok, könyvillusztrációk is ki vannak itt állítva.

Nem egy időben tartózkodtunk a helyszínen... :-)

A The Elm lépcsőjén. Itt rendezték a hatalmas kertipartikat.

És ez már Newport. Vasárnap ugyanis átbuszoztunk a már említett szigetre, ahol Amerika egyik legfényűzőbb üdülővárosa található. A századforduló milliomosai (The Gilded Age - "aranyozott kor") itt építették fel a nyaralóikat (Newport Mansions), amelyeket nemes egyszerűséggel "cottage"-oknak neveztek, a villáik kedvéért lebontott faházak emlékére. Ez az a bizonyos időszak az amerikai történelemből, amelyet a legjobban A nagy Gatsby-ből ismerünk, töménytelen pénz, nincs adózás, hihetetlen a fényűzés. Amúgy épp itt forgatták A nagy Gatsby-t Robert Redforddal (egy másik villában, a Rosecliff nevűben)! Fantasztikus épületek. Mi a The Elm nevűt jártuk körbe. Az épület belsejében itt sem lehetett fotózni, de aki járt Versailles-ben, az képzelje el a versailles-i kastélyt (nem túl) kicsiben... A cél épp ez volt: a francia arisztokrácia mintájára élték a mindennapjaikat, és az épületeket is Versailles mintájára tervezték!

Mint már mondtam, nagyon sok olasz és ír katolikus él itt, tehát természetesen van katolikus templom és temető is a városban.

A csodaszép baptista templomról nem tudtam jó képet készíteni, annyira tűzött rá a nap. Úgyhogy letöltöttem egy képet a netről, hogy lássátok. De a valóságban sokkal szebb. Hófehérre festett fatemplom, lélegzetelállító. 1638-ban építtette Roger Williams, ez a legrégibb baptista templom az Államokban.

Ez a csodálatos épület a State House. Az 1800-as évek végén épült neoklasszikus stílusban. Gyönyörű, hófehér, hatalmas.

Itt már az óváros utcáin sétálunk.

A főkapunál ugyanaz a szokás, mint a Harvardon. Évente kétszer nyitják ki, az elsőévesek első napján és a diplomaosztón. Vagyis egy diák összesen kétszer sétál át a főkapun. A Harvard jelképe a karmazsin, a Browné a medve. Go Bears!

Ez már az egyetem udvara.

Az első délután (szombaton) gyalogos városnézéssel kezdtünk Providence-ben. Providence Rhode Island fővárosa. RI az USA legkisebb állama, területét tekintve. A neve félrevezető, nem sziget. Az állam területén található legnagyobb sziget, mai nevén az Aquidneck Island neve volt eredetileg Rhode Island, innen kapta a nevét az állam. (Ezt egyébként csak némi kutatómunka után sikerült kiderítenem, mindenki, akit megkérdeztem, azt mondta, jé, ezen még sosem gondolkodtam.) Providence-t 1636-ban alapította a MA Bay Colony-ból száműzött Roger Williams, ő nevezte el a várost "isteni gondviselés"-nek, azaz Providence-nek. A város lakossága többnyire ír és olasz katolikusokból áll, és meglehetősen nagy a szegénység. Ezen kívül állítólag a maffiózók száma is igen magas itt. Ennek valószínűleg az az oka, hogy New York elég közel van, így aki fel akar szívódni, de nem akar messzire menni, az itt telepedik le. Ki tudja. Mindenesetre furcsa törvényeik vannak. Pl. éjjel 1 és reggel 6 között egyetlen autót sem lehet az utcán parkolni. 21. század, családonként 3-4-5 autó, fel nem fogom, miért nem tiltakoznak...

A város legnagyobb vonzereje a Brown University, az USA 8 legrangosabb (Ivy League) egyetemének az egyike. A túránkat az 1786-ban épült John Brown Házban kezdtük. John Brown rabszolga- és porcelánkereskedéssel szerzett óriási vagyont a 18. században, majd a pénzét egyetemalapításra fordította. Kár, hogy a ház belsejében nem lehetett fotózni, elképesztő volt. Mahagóni mindenütt, kínai porcelán, óriási térképek, gyönyörű álló órák. Fantasztikus gazdagság (sajnos a neten sincsenek képek a ház belsejéről). John testvére Moses Brown volt, akinek, miután meghalt a felesége, meggyőződésévé vált, hogy Isten nem nézi jó szemmel a rabszolgatartást/kereskedést, ezért felszabadította a saját rabszolgáit, földet és pénzt adott nekik, és jó kapcsolatot tartott fenn velük. Szóval ilyen is volt.

Hihetetlen, de elérkezett az első regionális konferencia ideje. Amikor Washingtonban felírtuk a dátumot, elképesztően távolinak tűnt. Mondjuk tényleg lassan telt az idő, most is lassan telik, még mindig 9 hét van karácsonyig. Ja, hogy karácsony miért mérvadó? Állítólag az a lélektani fordulópont. Karácsony után mindenki, aki egy évig van külföldön, állítólag százszor jobban érzi magát. Hát, majd meglátom, igaz-e. Nem mintha rosszul érezném magam, de az tény, hogy egy örökkévalóságnak tűnik ez az év a családom és a barátaim nélkül. Máskor rohan az idő, most vánszorog. Mindenki ugyanezt mondta a konferencián, ahol egyébként nagyon jól éreztük magunkat. Szuper programokat és kajákat szerveztek nekünk, annyira jó volt kimozdulni!!! Csak úgy megjegyzem, kocsival mentem Rhode Islandbe, ez volt az első hosszú utam, oda-vissza 290 mérföldet vezettem ám! :-)

Újra nyár!!!

Íme, egy tündérház a sok közül.

A sziget egy másik része furcsa építményekkel van tele: tündérházikókkal. A tábla csak arra kéri a lelkes építőket, hogy semmiféle mesterséges vagy élő anyagot ne használjanak az építkezéshez, hogy a kis tündérek újra és újra visszatérjenek a házaikba.

Egy "nemes ló" sírköve.

Az ír szetterek listája.

A sziget eredetileg magántulajdon volt. Percival Baxter, a tulajdonos adományozta az államnak halála után. Baxter nagy állatbarát volt, rengeteg lova és kutyája (ír szetter) volt, és miután az állatok elpusztultak, egy kis temetőbe temettette őket a sziget egyik csücskében...

Hát, itt aztán lehet pihenni!

Mindenféle vízisport nagyon népszerű errefelé. Mielőtt hazamegyek, én is ki szeretnék próbálni párat.

Ezután átmentünk Falmouth-ba, ez egy Portlanddel határos kis város, ahol van egy szigetecske, a neve: Mackworth Island. Itt is sétáltunk egy nagyot.

A kocsikon itt is mindenféle tréfás matrica van. Ez Penny kocsija. Láttam ma egy másikat: "No, W, I am the decider." Hát, 4 hét múlva meglátjuk, november 4-én eldől: McCain vagy Obama...

Hála a hosszú hétvégének (hétfőn Columbus Day van, munkaszüneti nap) és a csodaszép időnek, ma mindenki nekivágott a természetnek. Pennyvel és egy barátnőjével elmentünk Freeportba sétálni, aztán átkocsikáztunk egy parkba: Wolfe's Neck Woods State Park. Gyönyörű napsütés, színes falombok, nagyon jót sétáltunk.

Utolsó vitorlázás

Ma volt az utolsó órám a vitorlástanfolyamon. Elég fárasztó volt a munkanapok után minden szombaton nekiindulni az óceánnak, több órán keresztül koncentrálni, de nagyon élveztem. És bár arra nem sok esély van, hogy valaha saját hajóm legyen (nem is mondanám, hogy van ilyen aspirációm), az jó érzés, hogy ma már többnyire biztonságban éreztem magam a tillernél. Pl. nem sikítoztam, és 10 percen keresztül becsukott szemmel vezettem. A kapitány szerint ez a legjobb gyakorlat. Iszonyú érdekes élmény volt. Sokkal jobban "éreztem" a hajót, nagyon koncentráltam, és nagyon figyeltem a vitorla minden rezzenésére, és tényleg abszolút lehetett tartani az irányt, mert ha kicsit elfordulunk az irányból, a vitorla azonnal lebegni kezd (vicces, nem tudom, mi erre a magyar vitorlás szakkifejezés, angolul: "luffing"), és a hangjából tudom, hogy korrigálni kell. Aztán azt gyakoroltuk, hogyan kell megfordulni a hajóval, és kihalászni a vízből, ha valaki beleesik. A kapitány bedobta a mentőmellényt, és felkiáltott, "Man overboard!", ekkor egyikőnknek azonnal a vízben kapálózó "emberre" kellett mutatnia, és addig nem engedhette le a kezét, amíg újra mellé nem értünk. Közben a hajóval kicsit tovább kellett menni, megfordulni, és jobbról körbekerülni a fuldokló mentőmellényt, akit Charlie-nak neveztünk el. Mindenki 2x kimentette Charlie-t. Szóval jól mulattunk. És közben sok fókát is láttunk úszkálni a hajó körül.