Hétfőn iskolalátogatáson vettünk részt. Cranston High School: http://www.cps.k12.ri.us/chsw/index.htm. Hát, csak annyit mondok, hogy jelentős tapasztalat volt egy "inner city school" felfedezése. Irtó hálás voltam az én kis Isten háta mögötti brunswicki középiskolámért...
Ezután vacsorázni mentünk az óceánpartra. Newport ma sem a szegényebb népréteg üdülőhelye.
Van egy olyan mansion is, amelyben múzeumot rendeztek be. A neve: The National Museum of American Illustration. A '90-es években nyílt, tehát nagyon fiatal. Óriási élmény volt! A legismertebb plakátok a The Saturday Evening Post fedőlapjára készültek, de filmreklámok, könyvillusztrációk is ki vannak itt állítva. 
Nem egy időben tartózkodtunk a helyszínen... :-)
A The Elm lépcsőjén. Itt rendezték a hatalmas kertipartikat.
És ez már Newport. Vasárnap ugyanis átbuszoztunk a már említett szigetre, ahol Amerika egyik legfényűzőbb üdülővárosa található. A századforduló milliomosai (The Gilded Age - "aranyozott kor") itt építették fel a nyaralóikat (Newport Mansions), amelyeket nemes egyszerűséggel "cottage"-oknak neveztek, a villáik kedvéért lebontott faházak emlékére. Ez az a bizonyos időszak az amerikai történelemből, amelyet a legjobban A nagy Gatsby-ből ismerünk, töménytelen pénz, nincs adózás, hihetetlen a fényűzés. Amúgy épp itt forgatták A nagy Gatsby-t Robert Redforddal (egy másik villában, a Rosecliff nevűben)! Fantasztikus épületek. Mi a The Elm nevűt jártuk körbe. Az épület belsejében itt sem lehetett fotózni, de aki járt Versailles-ben, az képzelje el a versailles-i kastélyt (nem túl) kicsiben... A cél épp ez volt: a francia arisztokrácia mintájára élték a mindennapjaikat, és az épületeket is Versailles mintájára tervezték!
Mint már mondtam, nagyon sok olasz és ír katolikus él itt, tehát természetesen van katolikus templom és temető is a városban.
A csodaszép baptista templomról nem tudtam jó képet készíteni, annyira tűzött rá a nap. Úgyhogy letöltöttem egy képet a netről, hogy lássátok. De a valóságban sokkal szebb. Hófehérre festett fatemplom, lélegzetelállító. 1638-ban építtette Roger Williams, ez a legrégibb baptista templom az Államokban.
Itt már az óváros utcáin sétálunk. 
A főkapunál ugyanaz a szokás, mint a Harvardon. Évente kétszer nyitják ki, az elsőévesek első napján és a diplomaosztón. Vagyis egy diák összesen kétszer sétál át a főkapun. A Harvard jelképe a karmazsin, a Browné a medve. Go Bears!
Ez már az egyetem udvara.
Az első délután (szombaton) gyalogos városnézéssel kezdtünk Providence-ben. Providence Rhode Island fővárosa. RI az USA legkisebb állama, területét tekintve. A neve félrevezető, nem sziget. Az állam területén található legnagyobb sziget, mai nevén az Aquidneck Island neve volt eredetileg Rhode Island, innen kapta a nevét az állam. (Ezt egyébként csak némi kutatómunka után sikerült kiderítenem, mindenki, akit megkérdeztem, azt mondta, jé, ezen még sosem gondolkodtam.) Providence-t 1636-ban alapította a MA Bay Colony-ból száműzött Roger Williams, ő nevezte el a várost "isteni gondviselés"-nek, azaz Providence-nek. A város lakossága többnyire ír és olasz katolikusokból áll, és meglehetősen nagy a szegénység. Ezen kívül állítólag a maffiózók száma is igen magas itt. Ennek valószínűleg az az oka, hogy New York elég közel van, így aki fel akar szívódni, de nem akar messzire menni, az itt telepedik le. Ki tudja. Mindenesetre furcsa törvényeik vannak. Pl. éjjel 1 és reggel 6 között egyetlen autót sem lehet az utcán parkolni. 21. század, családonként 3-4-5 autó, fel nem fogom, miért nem tiltakoznak...A város legnagyobb vonzereje a Brown University, az USA 8 legrangosabb (Ivy League) egyetemének az egyike. A túránkat az 1786-ban épült John Brown Házban kezdtük. John Brown rabszolga- és porcelánkereskedéssel szerzett óriási vagyont a 18. században, majd a pénzét egyetemalapításra fordította. Kár, hogy a ház belsejében nem lehetett fotózni, elképesztő volt. Mahagóni mindenütt, kínai porcelán, óriási térképek, gyönyörű álló órák. Fantasztikus gazdagság (sajnos a neten sincsenek képek a ház belsejéről). John testvére Moses Brown volt, akinek, miután meghalt a felesége, meggyőződésévé vált, hogy Isten nem nézi jó szemmel a rabszolgatartást/kereskedést, ezért felszabadította a saját rabszolgáit, földet és pénzt adott nekik, és jó kapcsolatot tartott fenn velük. Szóval ilyen is volt.
Hihetetlen, de elérkezett az első regionális konferencia ideje. Amikor Washingtonban felírtuk a dátumot, elképesztően távolinak tűnt. Mondjuk tényleg lassan telt az idő, most is lassan telik, még mindig 9 hét van karácsonyig. Ja, hogy karácsony miért mérvadó? Állítólag az a lélektani fordulópont. Karácsony után mindenki, aki egy évig van külföldön, állítólag százszor jobban érzi magát. Hát, majd meglátom, igaz-e. Nem mintha rosszul érezném magam, de az tény, hogy egy örökkévalóságnak tűnik ez az év a családom és a barátaim nélkül. Máskor rohan az idő, most vánszorog. Mindenki ugyanezt mondta a konferencián, ahol egyébként nagyon jól éreztük magunkat. Szuper programokat és kajákat szerveztek nekünk, annyira jó volt kimozdulni!!! Csak úgy megjegyzem, kocsival mentem Rhode Islandbe, ez volt az első hosszú utam, oda-vissza 290 mérföldet vezettem ám! :-)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése