A péntek este a világ legjobb találmánya. Vége a munkának, és még nem idegeskedik az ember a hétfő miatt, csak leereszt, és elengedi magát... Mary-vel és Steve-vel, két kedves kollegámmal elmentünk sörözni és pizzázni a Portland melletti Falmouth-ba. Steve európai történelmet, jogot és spanyol nyelvet tanult az egyetemen, aztán több mint 10 évig ügyvédként dolgozott New Jersey-ben. Egy nap a barátnője, akivel 7 évig volt együtt, visszaadta az eljegyzési gyűrűt, és becsukta maga mögött az ajtót. Steve eléggé elkeseredett, iszogatott egy korcsmában, és tűnődött, mihez kezdjen az életével. Sört ivott. A pohárra a sör márkája volt rányomva: Shipyard, és a város, ahol gyártják: Portland, Maine. Steve gondolt egyet, eladta a lakását Jersey-ben, vett egy jegyet Portlandbe, és azóta itt él, már 2 éve, és szeret itt lenni. Shipyardot iszogattunk a nagy elhatározás emlékére, és hallgattuk, amint Steve előadja az '56-os magyarországi eseményeket, merthogy Jersey-ben több magyart is ismert, így tudja, hogy a neve István magyarul, és azt is, hogy "Róka" vezetéknévként nálunk nem létezik (merthogy a neve Steve Fox), de "Farkas" igen, ezért szeretné, ha Farkas Istvánnak hívnám a suliban... :-) Érdekes volt október 24-én egy amerikai történelem szakos pasi beszámolóját hallgatni '56-ról. Nagyon sokat tud rólunk, járt is Budapesten, mert azt mondta, amikor az egyetemen magyar történelmet tanult, annyira belénk szeretett, hogy azóta egy spéci szegletet tart fenn a szívében a magyarok számára. Azt nem írom le, hogy milyen szavakat tud magyarul... ki lehet találni, miért. :-) Farkas Menyhért, a New Jersey-i ismerős szívén viselte a magyar nyelv továbbadását. 
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése