Kirándulás az utolsó nyári pénteken

Longfellow, a város leghíresebb lakója is nagyon szeretett ide járni. Ihletet merített a kilátásból.

Néhányan szerencsétlenül jártak a sziklás partvonalon...

Miután körbejártuk Portlandet, átmentünk a felnyitható hídon, amely a szomszédos városokba vezet: South Portlandbe, majd Cape Elizabeth-re. Portland partvidékének nagy része ma is a John Smith által adott neveket viseli, aki az 1600-as években I. Károly felkérésére feltérképezte a vidéket. Nagyon sok nevet vett át az őslakosoktól, majd amikor megmutatta a térképét Károlynak, javasolta, hogy változtassa meg őket, ha kedve van hozzá. Károly csak néhány nevet változtatott meg, az egyik Cape Elizabeth - Elizabeth a húga neve volt. Maine állam partvonala kb. 3500 mérföld, és ebből csak mintegy 100 mérföld homokos part. Ezért rengeteg világítótoronyra volt és van szükség: 68 van belőlük csak a maine-i partvonalon, és csak 1-2 nem működik már. Az egyik legszebb a Portland Head Light Cape Elizabeth-en, 1791-ben épült, és csak 1989-ben automatizálták. Egy hatalmas, népszerű park veszi körül. A kilátás a nyílt óceánra nyílik, és van itt egy kis "pocket" is, így hívják a helyiek az apró homokos öblöket, ahová úszni járnak. Brrrr....

Egy szép házsor.

És itt is van egy halászról készült szobor, mint kiderült, 3 ugyanilyen szobor készült, a harmadik Washingtonban van. Miután kifogják a homárt, a "pegging" következik. Nem értettem pontosan, ez mit is jelent. Majd utánakérdezek. Mindenesetre a szobor ezt a műveletet ábrázolja.

Megtaláltam a kedvenc szavamat egy cégéren: SERENDIPITY!!! Ez az Exchange Street, az egyik legnépszerűbb utca a városban. Sok kis boltja van. Maine a fenyőfákon, a homáron és a jávorszarvason kívül még valamiről ismert: L.L.Bean! Bár az első L.L.Bean store Portlandtől északra, Freeportban található (állítólag még zár sincs az ajtaján, éjjel-nappal nyitva van), itt is van egy-két outlet. És a helyiek nagyon büszkék arra, hogy - bár a városon kívül van egy nagy mall (bevásárlóközpont, nem ugyanazt értik rajta, mint mi, de nem is olyan, mint amit mi plazának hívunk) -, a városban szinte csak független kiskereskedések vannak.

Ez az épület a városháza. Az építészei ugyanazok, akik a New York Public Libraryé: Carrére and Hastings. Csak itt nincsenek oroszlánok.

Elhaladtunk Portland egyik legszebb partvonala mellett. Innen nyílik kilátás a Casco Bayre. Mint kiderült, az öbölben található szigeteket először Colonel Wolfgang William Römer számolta meg 1700-ban, 365-ig jutott, ezért nevezte el őket Calendar Islandsnek. Marie szerint nagy köd lehetett, amikor számolt, ma már tudjuk, hogy több mint 700 sziget található az öbölben. Portland első, eredeti neve egyébként Casco volt, azután Falmouth-nak nevezték, 1786-tól pedig Portlandnek. Maine állam sokáig Massachusetts része volt. 1820-ban önálló állam lett, a fővárosa Portland volt 1827-ig, de akkor Augustát nevezték ki fővárosnak, mert az nagyjából az állam közepén van. Augusta népessége 17 000, szemben az állam legnagyobb városának, Portlandnek 63 000-es népességével. Én még nem láttam, de a helyiek azt mondták, ne is vesztegessem az időmet arra, hogy megnézem. Ők csak így hívják: "Disgusta"...

Portland kerületekre, pontosabban "neighbourhood"-okra tagolódik, nem szervezetileg, csak tradíció alapján: a Casco Bayre néző partvonal neve Eastern Promenade, a mellette futó kerületé East End. Az Old Portnál elhelyezkedő területet Waterfrontnak nevezik. Ez az ún. "downtown" is. A város másik vége pedig a West End, a Western Promenade-dal. Érdekes, hogy régen a West End számított a legértékesebb területnek, mert az ottani házak a környező hegyekre néznek, és a régiek a tengeri kilátást alantasnak ítélték. Ma persze másképp van, az East Enden rengeteg gyönyörű villa áll, és új szállodák épülnek. Egy villát (17 szobával, 14 kandallóval stb.) éppen árulnak. Az ára: 2.5 millió dollár...

Egy detroiti művész, Robert Wyland (1956-) mániája, hogy nagy falfelületekre életnagyságú halakat fest. Tele van ilyen falakkal az USA, mindenki csak "whaling wall"-ként emlegeti őket. Portlandben is van egy ilyen fal a kikötőben, hatalmas bálnákkal.

Portlandnek kompkikötője is van, amikor elhaladtunk mellette, épp szálltak ki az emberek, az autók pedig vártak, hogy felhajthassanak.

Kaptunk egy térképet, amin a túra egy részét nyomon követhettük. Marie szerint a régiek nem mindig voltak jó fantáziával megáldva: Portland rakpartjával párhuzamosan 3 fő út fut: Fore Street, Middle Street, Back Street, vagyis "elülső", "középső" és "hátsó" utca.

Ezzel a trolival indultunk útnak. Másfél órás volt a városnézés. A guide Marie volt, és egyben ő volt a sofőr is. Nagyon kedves, lelkes portlandi hölgy volt, aki rengeteg sztorit mesélt a városról.

Sok turista volt, főleg belföldi turizmus jellemző itt, tele volt a trolibusz.

Miután megebédeltem, kisétáltam a vendéglőből, és megláttam egy hirdetést. Már terveztem, hogy részt veszek egy városnéző túrán, most érkezett el az ideje. És mivel már nagyjából ismerem a város fő utcáit, hasznos is volt a körút, mert össze tudtam kötni néhány dolgot a fejemben lévő térképen.

Hát, így néz ki egy "lobster roll". NAGYON FINOM! Vicces, mert megtudtam, hogy eredetileg a helyiek undorodtak a homártól, csak a börtönben szolgálták fel a raboknak. Állítólag egy törvény is van, amely azt mondja ki, hogy heti 3 alkalomnál többször nem adhatnak homárt a börtöntöletlékeknek, mert az már kegyetlenkedésnek számít... aztán fordult a világ - ma már a luxushotelekkel kereskednek. A hírneve ellenére azonban nem a homár Maine állam fő büszkesége. Szardíniahalászatban ugyanis világelsők! Hát, nekem a homár azért nagyobb szám most.

Vannak asztalok is, de én inkább ezt a bárszékes fapultot választottam, talán nem kell magyarázni, miért! Evés közben a vizet bámultam! :-)

Aztán ahogy betér az ember, megrendeli az ételt, fizet, majd a kezébe nyomnak egy óriási műanyag homárt, hogy az majd csipog, ha kész az étel... ezután hátul kilép az ajtón, és ott vannak az asztalok. Hát, a kilátás lenyűgöző.

A cégér is nagyon hívogató, az ajtóra pedig ki van írva, hogy ne habozzon a kedves vendég, hisz most van szezon, ilyenkor a legjobb a homár!

Bár úgy terveztem, hogy ma nonstop készülni fogok, merthogy 4 nap múlva kezdődik az iskola, annyira szépen sütött a nap, hogy megfogadtam Cathy tanácsát, aki azt mondta, lesz még éppen elég időm kidolgozni a belemet, élvezzem ki, hogy nyár van és napsütés. Felkerekedtem, hogy felfedezzem az Old Portot Portlandben. Gondoltam, eszem egy kis homárt ebédre. Jack ajánlott is egy jó helyet: Portland Lobster Co., ahol nagyon finom, frissen fogott homárt árulnak. Egy kis faház a kikötőben.