2008. november 29., szombat

New York, New York...

Nagyon nagy élmény volt a New Yorkban töltött 2 és fél nap. Remélem, tavasszal is el tudok menni, ahogy terveztem. Meglátjuk.

Ő az első bevándorló, aki lábat vetett Ellis Islanden.

Ez a nő a "Magyar immigrant"... Mármint nem én, hanem a képen látható nő.

Az előcsarnok egyik oldalán rengeteg fotót állítottak ki - portrék az első bevándorlókról. Ez alá a kép alá az volt írva, hogy romániai. Echte székely arc, nem?

Ez a felirat egyszerűen szenzációs!

Ilyen hajókon jöttek a bevándorlók. Titanic.

Biztos voltam benne, hogy nem kell sokáig keresnem magyar dolgokat. Max. 3 percig tartott magyar útlevélre lelni.

Remek múzeumot alakítottak ki. Ezt a karikatúrát imádtam. Uncle Sam mindenkit befogad.

Ellis Island. Ez a hall a Titanicból volt ismerős, asszem.


Ez is olyan ritka látvány. Talán minden New Yorkban játszódó film kezdődik így? Csak a fejek nélkül.

És mostmár testközelben. A Statue of Liberty. Gondoltam, lefotózom, úgyis kevesen tették még meg előttem.

Szegény immigránsok, ez kemény lehetett.

És a háttérben - igen - a Szabadságszobor! A kompra szállás pont olyan volt, mintha repülőre szálltunk volna. Biztonsági kapu, motozás, cipőlevétel...

A New York-i Tőzsde. Küldtem pár pozitív gondolatot felé, hátha meglendül a világgazdaság. De az is lehet, hogy ehhez én kevés vagyok. Azért megpróbáltam. :-)

Ez a Sphere-szobor eredetileg az ikertornyoknál volt. Kicsit megolvadt és megrongálódott szeptember 11-én, de egyben maradt. Azóta a parton áll - mementóként.

Ez a Freedom Tower látványterve. Most azt mondják, hogy 2010-re lesz készen.

Itt állt a World Trade Center 2 tornya. Nagyban folyik az építkezés.

Ez egy új fejlemény. Az ikertornyok leomlása után egy helyi hölgy kitalálta, hogy az összes áldozat nevét felfesteti gyerekekkel kis kerámialapokra. A majdan elkészülő Freedom Tower múzeumában lesz a helyük.

Íme a 87 méter magas, 1902-ben épült Flat Iron Building. Ez volt az egyik első felhőkarcoló a világon.

Ez már másnap reggel. Cathyvel vettünk egy hop-on hop-off buszjegyet, és városnéztünk - ezúttal busszal. Az első látványosság a több mint 100 emeletes Empire State Building volt. Mivel irtó böhöm épület, a magassága nem volt annyira mellbevágó. Azoknál az épületeknél állt el inkább a lélegzetem, amelyek az East Side-on lakóházaknak épültek az utóbbi néhány évtizedben. Volt egy olyan, amelyik 96 emeletes volt, de csak 78 megálló van a liftjében, mert néhány luxuslakás többszintes benne. És a körülötte levő LEVEGŐT is megvásárolta az építtetője, hogy ne építhessen senki más oda, hisz az rontaná a kilátást!!! New Yorkban tényleg minden eladó!

Elsétáltam persze a Grand Central Terminalhoz is, tényleg gyönyörű pályaudvar. És a háttérben a Chrysler Building tornya.

Az utcai zenészek sem maradhattak el.

Itt kapta ölbe George Clooney Michelle Pfeiffert. Na jó, jó, abbahagyom...


A Bow Bridge. Te jó ég, hány filmben sétáltak itt át a szereplők!


És a várva várt pillanat! A CENTRAL PARK! Ehhez nincs is mit hozzáfűzni. Ősz New Yorkban. :-)

Micsoda szerelmespár! Valójában csak a lány csontvázát találták meg a régészek. De mellette két pár lábnyom lenyomatát is, olyan szorosan egymás mellett, hogy arra következtettek, hogy biztosan egy egymást átölelő pár lábnyomai.

Gondoltam a kenu-rajongó ismerősökre is! Ebben aztán elférnénk páran!

Angolul "bison", amerikaiul "buffalo" - szép nagy állat. Nem lehetett egyszerű ezekből 4000-et leölni 18 hónap alatt. Izé, gratulálunk, Buffallo Bill.


És aztán jött Holden Caulfield. Vagyis nem jött, én mentem a Museum of Natural History-ba, és ekkorra már tényleg érezhettem úgy, hogy a Zabhegyező útvonalát járom végig. Csak nekem nem kellett meglógnom a suliból, hogy ezt megtehessem.

Ez a hely csak nekem volt nevezetes. A Central Park sarkán Gábor megbízásából ettem egy hot-dogot a Gray's Papaya nevű büfében. :-)

Aztán elsétáltam Greenwich Village-be. Itt, a Christopher Parkban látható az a szoborcsoport, amely a melegek esélyegyenlőségéért folytatott küzdelmet jelképezi. A tér mellett található Stonewall Inn ugyanis az a hely, ahol 1969-ben az első tüntetésekért felelős csoportok gyülekeztek. Vicces, hogy a Christopher Streetről nyílik egy utca, amelyet Gay Streetnek neveznek, de nem az említett okokból. 150 éve hívják így, és mint tudjuk, a "gay" szó akkor még mást jelentett: "happily excited".

Sandra magamra hagyott (Cathy a New Yorkban élő kisebbik fiával töltötte a napot), így végre nyakamba vettem a várost. Elhatároztam, hogy nem állok meg egyetlen percre sem. Így is volt. Reggel 10-től este 9-ig egyszer sem ültem le. Először végigsétáltam a kínai negyeden, ami már majdnem teljesen felemésztette az olasz negyedet.


A következő reggelen gyönyörű napsütésre ébredtünk. A házigazdámmal, Sandrával átsétáltunk a Brooklyn Bridge-en, ami több okból is óriási élmény volt. Egyrészt, mert mindig imádtam ezt a hidat, egy rakat dokumentumfilmet megnéztem arról, hogy hogyan építették. Másrészt, mert a hídról eszméletlen kilátás nyílt Manhattanre, sőt, a távolban már a Statue of Liberty is feltűnt.


Ettől az 1879-ben felavatott neogót katedrálistól viszont elállt a lélegzetem. St. Patrick's Cathedral.

A Rockefeller Centert a modern építészet (pl. az Art Deco) egyik mintapéldányának tartják. Nekem látványra nem jön be. Ez az Atlasz-szobor pl. kifejezetten egy szocreál munkahősére emlékeztet. Még Bandi, a ló is eszembe jutott az Állatfarmból.

És persze ez az épületegyüttes arról is híres, hogy minden évben itt állítják fel az óriási karácsonyfát New Yorkban. Hát, ezt most nem láttam, még korán volt hozzá.

Szép gondolatok. Az egyik sorról eszembe jutott néhány volt kollegám... "I believe that the law was made for man and not man for the law." :-)
http://www.brown.edu/Administration/News_Bureau/Databases/Encyclopedia/search.php?serial=R0240

Az épületek mellett, az út szélén több mint 200 zászlótartó áll. Pl. az ENSz tagállamainak zászlóival.

A színdarab után sétáltunk egyet a környéken - megnéztük a Rockefeller Centert Midtown Manhattan közepén. A 19 darabból álló épületegyüttes (a maga nemében a legnagyobb magántulajdonban lévő komplexum a világon) a Rockefeller-család tulajdona , az 5. és a 7. sugárút közötti területet foglalja el. Mint minden New Yorkban, ez a jégpálya (Lower Plaza) is filmekből volt ismerős. A háttérben Prométheusz szobra. Szerintem itt bámulta a csillagokat a Serendipity c. film szerelmespárja...

Ezután megnéztünk egy darabot a Broadwayn: www.augustonbroadway.com - nagyon jó volt újra városban lenni, színházba menni, "nyüzsögni". A darab nagyon érdekes volt, egy Pulitzer-díjas drámaíró, Tracy Letts (férfi!) legújabb darabja. Kicsit olyan volt, mintha egy Tennessee Williams-darabot nyakon öntöttünk volna némi humorral.
Az ember nem is gondolná, mennyire tud hiányozni a lehetőség, hogy bármikor beülhet egy moziba vagy színházba, egy klubba, vagy ilyesmi.

Az első estét a Times Square környékén töltöttük, vacsorára a Marriott egy meglepően olcsó nyilvános éttermébe mentünk, ahonnan csodálatos kilátás nyílt az éjszakai fényekben pompázó Broadwayre.

7-én Cathyvel, a mentorommal munka után bepattantunk a kocsiba, és átrobogtunk Bostonba, ahol egy estét Bennel és Kimmel (Cathy fia és annak a menyasszonya) töltöttünk. Aztán reggel nekivágtunk a nagy útnak, New Yorkba utaztunk. Brooklynban szálltunk meg Cathy egy ismerősének a házában.

2008. november 6., csütörtök

Crépes a lá Hortobágy



Már régen megígértem a házigazdáimnak, hogy készítek nekik valami magyarosat. Most elérkezett az ideje, nem halasztgattam tovább, és SIKERT ARATTAM! :-)
http://desszert.eu/hortobagyi_husos_palacsinta - Hála a szuperjó receptnek, nem kevésbé annak, hogy anyukám gyakorlatilag végigasszisztálta a műveletet skype-on (God bless Skype...), nagyon finomra sikerült. (Azért magamtól is meg tudtam volna csinálni, de annyival jobb "kettesben" főzőcskézni, ugye, anyuci?) Vettem hozzá fűszeres vörösbort, és naaagyon jóllaktunk! És - mint mindig - hosszan és tartalmasan elbeszélgettünk. Annyira kedves és intelligens emberek, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket!
A képeken nem látszik, de Nancy karján egy ideiglenes Obama-tetoválás díszeleg. Hihetetlen volt a hangulat itt az elmúlt pár napban. A választások napján a gyerekeknek nem volt iskola, de nekünk munkanap volt, így volt alkalmam meglesni az embereket, ahogy sorbaálltak a suli ebédlőjében felállított urnáknál. Sajnos a választások napja egybeesett a negyedév utolsó napjával, és mivel utálok javítani, természetesen most is az utolsó estére hagytam egy csomó javítanivalót. Azért sajnáltam ezt nagyon, mert a szomszéd nagy "Election Day Party"-t rendezett, és én is hivatalos voltam, de sajnos nem tudtam átmenni. Főztek egy csomó kaját, és vagy 15-en együtt ültek a tévé előtt, várták a szavazatszámlálás eredményét. Este f12-kor Jack, a házigazdám átjött, hogy szóljon nekem, "We won!!!" - úgyhogy bekapcsoltam a tévét, és megnéztem az acceptance speech-et. McCain beszédét még nem láttam, de majd megnézem a neten. Obama beszéde nagyon tetszett.
James, akivel carpoolozom, szerdán reggel karikás szemekkel, de óriási mosollyal a képén jelent meg a parkolóban; azt mondta, végre újra van kedve ebben az országban élni.
Hát, kíváncsian várom (mint mindenki), hogy Obama olyan ember-e, vagyis inkább, hogy olyan elnök lesz-e, amilyennek pillanatnyilag tűnik. Ha igen, az meglehetősen nagy fordulat lehet. Talán nemcsak Amerikának.

2008. november 3., hétfő

Caribou Mountain


A szomszédos hegyet már hó borítja. Mount Washington a neve.


Csúcson a csapat...
Igen, jól látjátok, ez bizony jég. Tényleg hideg volt, kb. mínusz 2 fok.







Újra nekivágott az Outing Club egy klassz kis túrának. A hegy, amit megcéloztunk, Portlandtől nyugatra, a White Mountains térségében található, a neve: Caribou Mountain. Amint az öltözetünkből kiderül, meglehetősen hideg volt, azt nevettük, hogy mindenki úgy nézett ki, mint a Michelin-figura, 4 réteg pulcsiban. Gyönyörű volt a túra. Nem volt túl nagy a magasság, amit megmásztunk (kb. 600 méter), de mivel folyamatosan emelkedőn mentünk 3 és fél órán át, meglehetősen kifáradtunk mindnyájan. Ráadásul egy folyó állandóan keresztezi az útvonalat, vagyis párszor át kellett vágnunk rajta. Moxie kutya nem bánta, hoyg vizes lesz, mi azért igyekeztünk megúszni szárazon. Többnyire sikerült.

James & Catherine

Én és Obama...

Steve és Obama...


Szombaton este James házába voltunk hivatalosak egy kollegámmal, Steve-vel. James az a kollegám, akivel reggelente carpoolozni szoktam. James nagyon jó szakács, irtó finomakat készített nekünk. Vendégvárónak olajbogyót ettünk kecskesajtkrémes diós kenyérrel és fehérborral, aztán előételnek salátát, főételnek seafood chowdert, ami egy tejszínes alapból készült leves-pörkölt keverék, nem leves, hanem főétel, de nagyon híg, naaagyon finom volt! Aztán desszertnek epertortát sütött nekünk, karamellfagyival tálalva... Nagyon sokat nevettünk, jót beszélgettünk. Mivel 3 nappal voltunk a választások előtt, természetesen arról is sok szó esett. James és a felesége most adták be a pályázatukat egy kétéves külföldi ösztöndíjra, mert azt mondják, ha újra a republikánusok nyernek, mindenképpen el akarnak húzni innen, "we cannot live this nightmare any further". Politikai elkötelezettségüket az ebédlőben - persze poénból - felállított életnagyságú Obama-figura is mutatja. Fényképen nagyon élethű, nem? :-)



David's Restaurant




Egy kedves spanyolszakos kolleganőm, Christy férje, David étteremtulajdonos Portlandben. Csütörtök este borkóstolóval egybekötött vacsorát rendezett az egyik éttermében, és Christy meghívott, hogy dumcsizzunk egyet, miközben a férje főszakácskodik, és nem mellesleg együk tele magunkat... Sikerült! Íme, a meghívó:

Please join me for a wine dinner on Thursday night October 30th and 6:30 pm. This dinner will feature three wines from Portugal and two Spainish Cavas. One of New England's notable experts on wines from these areas, Paul Dooble will be joining us to talk about the wines we are serving and to answer any questions you may have regarding these or other wines from those regions. Please reserve early because space is limited to 30 guests and these events generally sell out fairly quickly. Dinner begins at 6:30 pm with Cava Reserva brut from Roger Goularto. The menu is printed below and also attached if you prefer to view it that way. Thank you, I look forward to seeing you soon, David Turin Chef/Propeitor Wine Dinner Thursday, October 30th, 2008 6:30 pm
Hors d'oeuvres
Mussel with Manchengo and fresh herbs
Figs wrapped in Serrano with sweet and spicy preserved blackberries
Fresh mozzarella with olives and roasted red pepper
2005 Cava Reserva brut, Roger Goularto, Spain
First White
Mahogany clams braised with chourico, roasted garlic, oven-dried
Roma tomato and fresh oregano
2007 Quinta da Murta, Bucelas, Portugal
First Red
Tartlettte of preserved duck with blackened onion and goat cheese, Truffle oil and balsamic drizzle
2006 Casa Antiga, Dåo, Portugal
Second Red
Roasted garlic studded lamb on olive oil poached potatoes with fresh rosemary
2005 Dona Maria, Julio Bastos, Portugal
Dessert course
Caramel cinnamon flan with pumpkin whip cream
2005 Cava Reserva Semi Seco,
Roger Goularto, Spain
fifty-nine fifty per person
Gratuity not included

2008. október 26., vasárnap

Ricatta's Brick Oven Pizzeria, Falmouth




A péntek este a világ legjobb találmánya. Vége a munkának, és még nem idegeskedik az ember a hétfő miatt, csak leereszt, és elengedi magát... Mary-vel és Steve-vel, két kedves kollegámmal elmentünk sörözni és pizzázni a Portland melletti Falmouth-ba. Steve európai történelmet, jogot és spanyol nyelvet tanult az egyetemen, aztán több mint 10 évig ügyvédként dolgozott New Jersey-ben. Egy nap a barátnője, akivel 7 évig volt együtt, visszaadta az eljegyzési gyűrűt, és becsukta maga mögött az ajtót. Steve eléggé elkeseredett, iszogatott egy korcsmában, és tűnődött, mihez kezdjen az életével. Sört ivott. A pohárra a sör márkája volt rányomva: Shipyard, és a város, ahol gyártják: Portland, Maine. Steve gondolt egyet, eladta a lakását Jersey-ben, vett egy jegyet Portlandbe, és azóta itt él, már 2 éve, és szeret itt lenni. Shipyardot iszogattunk a nagy elhatározás emlékére, és hallgattuk, amint Steve előadja az '56-os magyarországi eseményeket, merthogy Jersey-ben több magyart is ismert, így tudja, hogy a neve István magyarul, és azt is, hogy "Róka" vezetéknévként nálunk nem létezik (merthogy a neve Steve Fox), de "Farkas" igen, ezért szeretné, ha Farkas Istvánnak hívnám a suliban... :-) Érdekes volt október 24-én egy amerikai történelem szakos pasi beszámolóját hallgatni '56-ról. Nagyon sokat tud rólunk, járt is Budapesten, mert azt mondta, amikor az egyetemen magyar történelmet tanult, annyira belénk szeretett, hogy azóta egy spéci szegletet tart fenn a szívében a magyarok számára. Azt nem írom le, hogy milyen szavakat tud magyarul... ki lehet találni, miért. :-) Farkas Menyhért, a New Jersey-i ismerős szívén viselte a magyar nyelv továbbadását.